2013. szeptember 26., csütörtök

15. „ Baj a baj után”

15. „ Baj a baj után”

- Jó napot. Van, egy olyan ajtó, ami előtt nem sorakoznak a paparazzik és a rajongók?? – kérdeztem elámulva a láttáktól
- Sajnálom hölgyem, de nincsen minden ajtó előtt ott állnak.  – válaszolta keservesen
Leültem egy várószékre. És a fejem a kezembe temettem. Mi lenne, ha csak se szó se beszéd kimennék? Nem, azt nem lehet, abból pletyka lenne. Ha kimegyek és elmondom az igazat? Nem, mi van, ha még nem akarják? Semmi gond nem lenne, h az ajtóknál nem állnának vagy öt ezren lehetetlen, hogy kijussak. Felhívhatnám a fiukat csak egy a baj, interjút adnak. Harryhez nem akarok vissza menni hisz beszélgetnek. Gemm vajon mit csinál? (Gemma) És miért nincs bent?? Érdekes. Ez a gondolat vagy tíz percig kínzott mire rávettem magam, hogy felhívjam. Ki volt kapcsolva. Na jó most már nagyon aggódok. Írtam egy üzenetet, hogy „Hívj, ha élsz, mert már aggódok
L”.Miután húsz perce nem válaszolt elindultam Harry szobájába.
- Anna ki tudna jönni – mikor beléptem három meglepett szempár bámult rám.
- Drágám jól vagy? – kérdezte Harry,
Na ettől a mondattól tényleg jól lettem. „Drágám” a hideg is kirázott. Juj de aranypofa. Elpirulva bólintottam majd láttam, hogy Harry vette a jelet és magabiztosan mosolygott.
Anna ki jött majd aggódva figyelt.
- Gemma? – kérdeztem félénken
- Figyelj Cara- sóhajtott egy nagyot- Gemma elszökött miután az orvosok azt mondták, hogy Harry nem kell fel. Ezt kérlek, ne mondd el Harrynek. Hamarosan le fogjuk adni minden adón, hogy Harry jól van és reméljük, hogy Gemm is hazajön. – szomorkodott
Igaz, hogy még csak ma találkoztam Anneval de megöleltem és jól szorosan szorítottam. A hajamat simogatta miközben ő maga is vigasztalásra szorult. Eszméletlen milyen érzelgős nem csoda, hogy a fia is ilyen édes pofa lett. Gemma, Gemma nagyon remélem, hogy hazajössz.
L Mikor Anne elengedett az ölelésből hirtelen nem tudtam mit csináljak.
Anne ezt észre is vette és egyből szólt.
- Gyere, be nyugodtan nem zavarsz minket és egyébkén, hogy elmondjam Harrynek még sosem ragyogott így a szeme, mint most ahogy rád néz vagy, ahogy beszél rólad. Ahogy kimentél a szobából látszódott az arcán az aggodalom és a szomorúság. Imád téged. –mosolygott és az arcán látszott, hogy hálás nekem.
Hihetetlen, hogy ő hálás nekem pedig én kaptam egy kincset.
- Én is imádom. – mosolyogva indultunk befelé
Ha most valami nagy költő lennék így írnám le azt, ahogy beléptem az ajtón.
Mikor beléptem az ajtón egyből éreztem magamon Harry tekintetét. Mit is ne mondjak a szeme tényleg gyönyörűen ragyogott. Nem bírtam megállni, hogy ne sírjam el magam. Egyszerűen olyan csodás, hogy itt van nekem és hiába vagyunk már együtt a pillangók szorongatni kezdtek. Megálltam egy pillanatra az ajtóba és azon elmélkedtem, hogy mi lenne velem nélküle.
- Caraaaa, kincsem. Jól vagy? – kérdezősködött félve
Mosolyogtam egyet majd oda szökdécseltem mellé. Ő az ágyon ült. Átkarolta a derekam majd érdeklődően nézett rám.
- Mi a baj?- kérdezte aggódóan
- Minden rendben – mosolyodtam rá
Adott egy hosszú forró csókot majd újra a többiekre figyelt. A beszélgetés kb. olyan fél óráig tarthatott majd Gemma rontott be az ajtón.
- HARRY – kiabált
- Gemma, jól vagy? – próbált felállni Harry ami nem igazán sikerült.
- Maragy ott. Bocsi Cara – futott oda Gemm Harryhez

Mikor már azt hittem mindenki elment és egy kicsit kettesben lehetek Harrével, akkor betoppantak a fiuk és a barátnőik. Egy érdekességet véltem felfedezni. Sanel is ott volt. Pedig még azt mondta reggel, hogy nincsenek együtt. Bár amilyen gyorsak… kitudja.
Próbáltam leplezni, hogy Harryvel kettesben szeretnék maradni bár nem tudom, hogy sikerült. Olyan este nyolcra mindenki elment. Persze Harry fáradt volt ezért lefeküdt aludni engem pedig szó szerint hazaküldött.
Még mindig sok volt a paparazzi és a rajongó, de este fele már azért csökkent a létszám így ki tudtam dulakodni. Kissé sérülten, de mehettem. De persze nehogy éppen hazaérjek, tiszta horror mostanában körülöttem minden. Na szóval úgy történt, hogy mikor sétáltam egyszer csak egy utcából előugrott…

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése