13.
„Korház”- Eressz el Nathan – mondtam mogorván
- Naaa cicám meg se köszönöd, hogy elkaptalak? – jött közelebb
- Inkább estem volna le.. – távolodtam
- De kis hálátlan lettél - mérgesedett el
- Miért hívtad fel Harryt? Amit láttam abba is a te kezed van?
- Azért mert hűtlen a pasid nem biztos, hogy én voltam- mosolygott
- Te beszélsz hűtlenségről? – kérdeztem elképedve
- Ugyan – nézett a szemembe – ne emlegessük a múltat
- Mi lenne, ha eltakarodnál az életemből? –kérdeztem ridegen
- Nyugi van, van barátnőm
- Atya isten, szegény –Fordultam hátat!
Hívtam egy taxit és haza mentem. Bementem a szobámba és agyalni kezdtem. Hogy fogok bejutni Hozzá? Vajon Gemma mikor megy? Bemehetek vele? Beengednének vele? Ki volt az a szőke lány? Volt valami köze Harryhez vagy csak Nathan küldte, hogy féltékeny legyek? Kinek hihetek??? Fogalmam sincs, ki mondd igazat.
- Kérsz meleg szendvicset? – jött be Sánel
- Nincs étvágyam – hajtottam le a fejem
Sánel bejött és leült mellém az ágyra.
- Tudom, hogy nem vagy valami túl jól. – kezdte – Szerettem volna neked mesélni, de tudom, hogy nem vagy olyan állapotban. Van egy ötletem, hogy mennyünk be a korházba.
- Hogy? – csillant meg a szemem
- Mivel hasonlítunk… én lefoglalom a dokit te meg beszöksz Niall-al. Na?
- Próbáljuk meg – sóhajtottam
- Holnap reggel tíz körül mehetünk, de addig enned és aludnod kell! – mondta
- Add a szenyát – vettem ki a sajttól duzzadó szendvicset a kezéből.
Megettem a szendvicset majd lepihentem. Sánel nem ment ki a szobámból. Szerintem egész végig bent volt. Jól esett a gondoskodása.
Reggel tízre készen is álltam az indulásra. Niall egy kicsit késett, de megbocsájtható ez neki. Beültünk a kocsiba majd a korházhoz indultunk. Sánel és Niall közt eléggé izzott a levegő…na ezért még mesélnie kell Sánelnek. Szegény próbált tegnap mesélni csak hát eléggé kivagyok mostanság.
- Figyú Cara – nézett rám Niall miután megállt – Harryről nem sok jót tudnak, mondani azt se tudják, hogy mikor kel fel – mondta komolyan – vagy, hogy fel kel-e – mondta borzasztóan halkan
Mi van? Nem kel fel? Ez az egész az én hibám. És még csak el sem búcsúzhatok. Na nem! Biztos, hogy fel fog kelni!
- Jó napot! Elnézést kérek, Harry családja szólt, hogy kötelességem önt beengedni hozzá! – fogadott az orvos.
Hogy ismert már megint fel? A fenébe. Vagyis nem, hisz bemehetek hozzá!
- Köszönöm – válaszoltam – Bemehetnék egyedül? – kérdeztem
- Persze, menny csak – mondta Niall
Mikor bementem nem bírtam ki. Sírva fakadtam. Leültem az ágya melletti székre és a fejem a mellkasára tettem. Borzasztóan néz ki. Miattam. Miattam néz ki így. Bárcsak felkelne, ha jönne velem és elvenne feleségül. Na jó nem, nem kell, hogy elvegyen. Bár szerintem igent mondanék.
„1 hónappal később”
- Nem hisszük, hogy fel fog ébredni… - mondta az orvos.
Az lehetetlen. Nem hagyhat itt. Én érzem, hogy nem fog elmenni. Biztos vagyok benne, hogy fel fog ébredni.
Bocsi, hogy ilyen rövid, de csak rajtatok múlik, hogy mikor jön a kövi! Ha meglesz a 15. feliratkozó... xoDóra
nagyon jó! kövit! :D
VálaszTörlés